Gyakran Ismételt Kérdések

Vissza

A növénytermesztőknek kell-e veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadót foglalkoztatnia?

A veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezéséről és képesítéséről szóló
2/2002. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) 1. § (1) bekezdés szerint a rendelet hatálya a Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy telephellyel rendelkező, a 2. § b) pontjában meghatározott tevékenységet végző vállalkozásokra és az ezeknél a vállalkozásoknál alkalmazott veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadókra terjed ki.
 
Az R1. 2. § b) pontja szerint a veszélyes áruk közúti, vasúti és belvízi szállításával kapcsolatos tevékenység: a veszélyes áru telephelyen kívüli továbbítása, ideértve a szállításhoz kapcsolódó feladást, az árunak a szállítás során történő ideiglenes tárolását, az áru becsomagolását, a be- és kirakodást (beleértve a töltést és ürítést is). A feladás magába foglalja a szállítmányozást is.
Az R1. 3. § (1) bekezdése előírja, hogy a veszélyes áruk vasúti, közúti vagy belvízi szállításával kapcsolatos tevékenységet végző vállalkozás vezetésére jogosult személy (a továbbiakban: vezető) köteles a rendeletben foglaltaknak megfelelően legalább egy tanácsadót írásban kinevezni.
 
A Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) A és B Mellékletének belföldi alkalmazásáról 38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet (a továbbiakban: ADR) 1. melléklet 1.8.3.1 bekezdése szerint minden vállalkozásnak, amely veszélyes árut közúton szállít, fuvaroz vagy ahhoz kapcsolódó csomagolást, berakást, töltést vagy kirakást végez, egy vagy több veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadót kell kineveznie, aki azért felelős, hogy segítse megelőzni, hogy e tevékenységek veszélyeztessék az embereket, az anyagi javakat vagy a környezetet.
 
Az R1. 1. § (2) bekezdés szerint a rendelet előírásait nem kell alkalmazni azokra a vállalkozásokra, amelyek
  1. tevékenysége a veszélyes áruk olyan mennyiségéhez kapcsolódik, amely nem haladja meg az 1999. évi ADR „B” Melléklet 10010 és 10011 szélzetszámai (2011. évi ADR szerint: 1.1.3.6 bekezdés, 2.2.7.1.2, pont, valamint 3.3 és 3.4 fejezet) szerinti értékeket;
  2. az 1999. évi ADR „A” Melléklet 2009 szélzetszám (2011. évi ADR szerint: 1.1.3 szakasz) szerinti szállítást végeznek;
  3. fő vagy kiegészítő tevékenységi körébe nem tartozik a veszélyes áru szállítás, illetve az ezzel kapcsolatos be- és kirakás, de esetenként részt vesznek olyan veszélyes áruk szállításában vagy ehhez kapcsolódó be- és kirakásban, amelyek csak kisebb veszélyt vagy környezeti kockázatot jelentenek.
 
Az ADR 1.1.3 szakasza általában tartalmazza a mentességeket, melyek közül az ADR 1.1.3.6 bekezdés a veszélyes áru szállítási módjához (csak küldeménydarabos szállításra alkalmazható, ömlesztett szállításra nem) és az egy szállítóegységen szállított veszélyes áru mennyiségéhez köti a mentesség alkalmazásának lehetőségét, amely mennyiségi határ – az adott veszélyes áru szállítási kategóriájától függően – eltérő lehet. A 3.3 szakasz az egyes veszélyes árukhoz tartalmaz különleges előírásokat, a 3.4 fejezet szerinti mentesség pedig különleges csomagolási előírásokat, és még kisebb mennyiségi korlátokat ír elő feltételként. A felsorolt mentességek alkalmazhatóságának az eldöntéséhez szükséges ismerni az adott veszélyes áru ADR szerinti besorolását.
 
Az R1. 1. § (2) bekezdés c) pontja szerinti mentességi kritérium a mezőgazdasági tevékenységek esetében nem áll fenn, mivel nem esetenként, hanem rendszeresen, és a főtevékenységükhöz kapcsolódó kiegészítő tevékenységként vesznek részt a veszélyes áru szállításban, továbbá a szállított veszélyes áruk nem tartoznak a kisebb veszélyt vagy környezeti kockázatot jelentő anyagok közé (pl. mérgező növényvédő szerek, stb.).
 
Az előzőek alapján, amennyiben egy mezőgazdasági vállalkozás az ADR 1.2 fejezet meghatározása szerinti csomagolóként, feladóként vagy – az előbbiekben már részletezett – egyéb résztvevőként, az előzőekben ismertetett mentességeken kívül történő veszélyes áru szállításban érintett, biztonsági tanácsadót kell alkalmaznia.
 
A fentiek kizárólag az ADR 1.§ (3) bekezdésében meghatározott fogalmak szerinti közúti járművel(„közúti jármű: a közúti forgalomban való használatra szánt, legalább négy kerékkel rendelkező, 25 km/h-t meghaladó legnagyobb tervezési sebességű gépjármű, valamint pótkocsija, kivéve a síneken futó járművet, a mozgó munkagépet, valamint a veszélyes áru szállításakor legfeljebb 40 km/h sebességgel közlekedő mezőgazdasági és erdészeti vontatót.”) végzett szállításokra vonatkoznak.
 
A lassú járművel, illetve a mezőgazdasági vontatóval végzett veszélyes áru be- és kiszállításokra a mezőgazdasági vegyszerek és üzemanyagok mezőgazdasági vontatóval vagy lassú járművel vontatott pótkocsival történő közúti szállításáról szóló 7/2011. (III. 8.) NFM rendelet tartalmaz előírásokat, melyek között azonban a biztonsági tanácsadókra vonatkozó rendelkezések nem szerepelnek.