Gyakran Ismételt Kérdések

Vissza

Mi alapján minősül egy gazdálkodó szervezet veszélyes ipari üzemnek?

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény 4. § (2)-(3) bekezdése és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 18/2006. (I. 26.) kormányrendelet (R.) 2. §-a alapján a legelső és legfontosabb lépés annak vizsgálata, hogy a szóban forgó tevékenységre (üzemre, létesítményre) kiterjed-e a szabályozás hatálya. Amennyiben kiterjed, az alábbiak szerint el kell végezni a gazdálkodó szervezet adott telephelyének (továbbiakban: üzem) azonosítását.
 
A veszélyes ipari üzem azonosításának alapja az üzem területén jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége. Az azonosítás során a veszélyes anyagok, keverékek vagy készítmények (továbbiakban: veszélyes anyagok) előfordulását és mennyiségét kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy nyersanyagként, termékként, melléktermékként, maradékként, köztes termékként vagy egy baleset során feltételezhetően keletkező anyagként van, vagy lehet jelen az üzem területén. A besorolás tehát független az üzemben folytatott tevékenységtől.
 
Az R. 1. melléklete részletezi az azonosítás szabályait, illetve az 1. és 2. táblázatban meghatározza a szabályozás alá tartozó veszélyes anyagok körét.
 
Az azonosítási folyamat első lépése egy konkrét anyag veszélyességének a vizsgálata. Az 1. táblázat a leggyakrabban előforduló veszélyes anyagokat megnevezésük szerint sorolja fel, a 2. táblázat pedig a veszélyes anyagokhoz rendelt veszélyességi osztályokat tartalmazza. Amennyiben egy anyag nem található meg az 1. táblázatban, az anyagot jellemző R kockázati mondat(ok) alapján kell megvizsgálni, hogy a 2. táblázat valamely veszélyességi osztályába tartozik-e.
 
Fontos megjegyezni, hogy a veszélyességi osztályok hatás szempontjából 3 fő csoportba sorolhatóak: mérgező, tűz-, és robbanásveszélyes és környezetre veszélyes – ennek megfelelően egy veszélyes anyagot e három hatásnak minimum egyike jellemzi. Nem minősül tehát a csupán ártalmas, irritáló, vagy maró tulajdonságú anyag e szabályozás szerint veszélyesnek, de a mérgező, tűz-, és robbanásveszélyes és környezetre veszélyes anyagok közül is csak az, amely az 1. mellékletben meghatározott R kockázati mondatok legalább egyikével jellemzett. (Az anyagra jellemző R mondato(ka)t az anyag kémiai biztonsággal kapcsolatos jogszabályok szerinti biztonsági adatlapja rögzíti.)
 
Az 1. vagy a 2. táblázat alapján, tehát ha veszélyesnek minősül egy anyag, meg kell vizsgálni, hogy a telephelyen jelenlévő maximális mennyisége a táblázatban megjelölt (az adott anyaghoz vagy veszélyességi osztályhoz tartozó) alsó vagy felső küszöbérték mennyiségét eléri-e. (Maximális mennyiségként nem az aktuális, hanem az üzemben előforduló legnagyobb mennyiséget kell figyelembe venni.)
 
Az azonosítási folyamat második lépése az üzem azonosítása. Amennyiben legalább egy veszélyes anyag mennyisége eléri az alsó küszöbértéket, az üzem biztosan a szabályozás hatálya alá esik, és legalább alsó küszöbértékű veszélyes ipari üzem kategóriába tartozik. (Abban az esetben, ha csak egy veszélyes anyag mennyisége is eléri a felső küszöbértéket, biztosan felső küszöbértékű veszélyes ipari üzemről beszélünk.) A veszélyes anyagok mennyiségét egy adott üzemen belül azonban nem csupán az egyes veszélyes anyagokra külön-külön (a hozzájuk rendelt küszöbértékekhez viszonyítva), hanem összességében is meg kell vizsgálni. Erre szolgál az R. 1. mellékletében részletezett összegzési szabály, amelynek alkalmazásával pontosan meghatározható, hogy egy adott üzem veszélyes ipari üzemnek, illetve alsó vagy felső küszöbértékűnek minősül-e. Az összegzési szabály szerinti azonosítást abban az esetben is el kell végezni, ha a veszélyes anyagok egyike sem éri el a küszöbértékű mennyiséget. Amennyiben az összegzési szabály eredménye nagyobb, vagy egyenlő 1 értékkel, az üzem a szabályozás hatálya alá tartozik, a tevékenysége katasztrófavédelmi szempontból engedélyköteles.
 
Sajátos esetet jelentenek a logisztikai raktárbázisok, amelyek azonosítása során az erre vonatkozó hatósági állásfoglalások az irányadók.